Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Adómentes befektetések, avagy mi köze Sherlock Holmesnak a kamatadóhoz

Az utóbbi időben számos pénzintézet hirdeti befektetési lehetőségeit úgy, melyek hozama után nem kell  adót fizetni. Az alábbiakban az adótörvény ehhez kapcsolódó előírásairól lesz szó.  


Bizonyára találkoztál már egyik neves pénzintézetünk reklámjával, amelyben a híres magándetektív „kinyomozza”, hol és mibe érdemes megtakarított pénzét befektetnie.

Nos, a marketing szempontból gyenge négyesre - erről másutt, mert marketinges blogom is van - értékelhető reklám ugyan az arra fogékonyakban erős nosztalgiát ébreszthet a detektívirodalom olyan elegáns klasszikusai iránt, mint Sir Arthur Conan Doyle vagy Agatha Christie, de nem talált fel semmi újat az adózásban. Szóval a kamatadó megspórolásának lehetősége nem a szóban forgó bank érdeme, hanem a hatályos SZJA-törvény kínálta lehetőség azoknak, akik

  • megtakarított pénzüket hosszú távon (az ún. felhalmozási évet követő 3-5 éven át) nélkülözni képesek.

Röviden: azok számára, aki - mint jelenleg a lakosság számottevő része - a fizetését kapja a bankszámlájára és csak ideig-óráig tudja általában „vésztartaléknak” tekintett megtakarításait lekötni, nem talált kiskaput a bank sem.

Miről is van itt szó?

 

Az SZJA-törvény 65.§-a részletezi a kamatjövedelemből, míg a 67/B.§-a tartalmazza a tartós befektetésekből származó jövedelem (hozam, kamat) szabályait.

Ennek alapján kamatjövedelemnek minősül – egyebek mellett - bármely hitelintézeti betét (takarékbetét), fizetési számla követelésegyenlege esetében a magánszemély és a pénzforgalmi szolgáltató között fennálló szerződés (ideértve az üzletszabályzatot, kamatfeltételeket is) alapján jóváírt és/vagy tőkésített kamat összegéből a szokásos piaci értéket meg nem haladó rész. (Ezzel a „szokásos piaci értéket meghaladó” kitétellel most nem foglalkozunk, erről máskor lesz majd szó.)

Magyarán, ha egy banknál számlánk, betétünk van, a bank által a pénzünk után fizetett kamat adóköteles. Az adó mértéke 20 százalék. Az adó akkor, azon a napon esedékes, amikor a köztünk és a bankunk közti szerződés szerinti feltételek teljesülnek, a kamat jóváírása és / vagy tőkésítése megtörténik. Így például, ha az említett szerződés szerint a bank minden hónap utolsó napján számolja el a kamatot, akkor e nap(ok) egyben az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja(i) is. Ebből csak kifizetéskor tapasztalunk bármit is, mivel az adóval csökkentett kamatot fogjuk kézhez kapni. A bevallási kötelezettséget egyébként a bank teljesíti, és az adót is levonja, befizeti. Ebből következően nem kapunk az adóbevallásunk kitöltéséhez kapcsolódó igazolásokat a bankunktól, de nem is kell bevallásunkban e kérdéssel foglalkoznunk. Sőt, ha egyéb adóköteles, illetve bevallás alá eső jövedelmünk nincs, a banki kamatok miatt nem kell bevallást benyújtanunk (például csak nyugdíjunk és banki folyószámlánkon jóváírt kamatok jelentik éves jövedelmünket).

Ha a rendelkezésünkre álló összeget tartósan lekötjük, akkor bár az ezzel összefüggő hozam is kamat, azonban ekkor nem az adótörvény általános szabályai, hanem a már hivatkozott 67/B.§. szerintiek az irányadóak. 2010-től új kategóriát vezetett be az adótörvény: ez a tartós befektetésből származó jövedelem. Ezek esetében részben vagy teljes egészében megtakarítható a kamat-, az osztalék- és az árfolyamnyereség-adó. Ennek feltétele az, hogy az erre a célra nyitott számlán elhelyezett összeget a tulajdonos a számlanyitás évét követő 3, illetve 5 évig a számlán tartsa. Ha a feltételek nem teljesülnek – azaz idő előtt kiveszi pénzét az érintett, és így nem tartós befektetésről van szó, akkor az alapesetnek - kamatjövedelmeket terhelő adó - megfelelően az adóteher 20 százalék.

Ha tehát rendelkezünk olyan megtakarítással – ennek nem feltétlenül kell „fergetegesen” nagy összegnek lennie, már akár 25 ezer forinttal is nyithatunk tartós megtakarítási, illetve befektetési számlát - ,a melyet nélkülözni tudunk a felhalmozás évét követő több éven át, akkor adókedvezményt vehetünk igénybe a kamatadóval összefüggésben, illetve nem kell az adót megfizetnünk. Azaz, ha 2010-ben kezdtük el gyűjtögetni a pénzünket - mondjuk néhány év múlva vállalkozást szeretnénk indítani - , akkor 2010. december 31-ig helyezzük el az összeget, akár több részletben is a számlánkon. Ez a felhalmozás éve. Ha 2013. december 31-ig egyetlen forintot sem veszünk ki erről a számláról, de 2014. január 2-án az lesz az első dolgunk, hogy felvegyük a számlán összegyűlt tőkénket és kamatait, akkor ez utóbbiakat terheli adó, de nem 20 százalék, hanem annak fele - azaz 10 százalék-, mivel 50 százalékos adókedvezmény érvényesül.

Ha csak két nappal korábban – 2013. december 31-én – vesszük fel a teljes összeget és kamatait, akkor nem élhetünk a kedvezménnyel, az adó mértéke 20 százalék. Részkivétre csak egy esetben, a nyitás évét követő 3. év végével – példánkban 2013. december 31-vel - kerülhet sor: a számlatulajdonos dönthet arról, hogy befektetésének csak egy részét kívánja kivezetni e számláról. Ebben az esetben az eddig elért hozam után a befizetett teljes összeg és a kivett összeg arányában kell adót fizetnie úgy, hogy a számlán legalább 25 ezer forintnak maradnia kell. A felvett hozamot 10 százalék adó terheli.

A megtakarítási időszak második felében - ez 2010-ben gyűjtött megtakarítás esetében a 2014-2015. éveket jelenti - felvett összegek és kamataik adóterhe 10 százalék. Ha kivárjuk az 5. év végét, azaz 2015. december 31-én vagy azt követően vesszük fel – akár a teljes összeget - , a kamatokat már nem terheli adó.

Ha fentiekkel kapcsolatban merül fel adófizetési kötelezettség, akkor azt az érintett személynek önadózás útján kell teljesítenie (azaz nem a bank vonja le és fizeti be, vallja be az adót, mint a „közönséges” kamatadó esetében).Tekintve, hogy a pénzintézetnek adatszolgáltatási kötelezettsége van az adóhatóság felé e tekintetben is, nem célszerű elmulasztani a bevallást, a befizetést.

Fontos, hogy magának a befektetési formának, a szerződésnek is magán kell viselnie a „tartós” kifejezést: azaz tartós befektetési számláról, tartós megtakarítási számláról beszélünk. A szerződési feltételek közt szerepel az az elvárás is, hogy bizonyos ideig nem vonjuk ki tőkénket a bankból.

Ugyanis önmagában a pénz számlán „tartózkodásának” tartós volta nem alapozza meg az adókedvezményt, illetve az adómentességet. Ha - például – lakossági folyószámlánkra érkezik egy nagyobb összeg majd bármilyen okból három évig nem történik sem befizetés sem felvétel a számlánkon - például külföldre költözünk három évre kiküldetésbe- , attól még nem csökken az adóteher 10 százalékra, hiszen nem tartósan lekötött befektetési formáról volt szó, csupán nem éltünk a számla használatának lehetőségével. (Ugyanez a helyzet azokkal a takarékbetétszámlákkal, amelyek nem tartósan lekötött formációk.)

Az adókedvezmény igénybevételének feltétele tehát a névre szóló tartós befektetési számla (TBSZ), amelyen forintban helyezhetőek el a betétek. A számlát hazai befektetési szolgáltatónál, pénzintézetnél lehet nyitni. Minden évben lehet ilyen számlát nyitni, de egy szolgáltatónál ugyanabban az évben csak egy befektetési és egy betéti tartós befektetési szerződés köthető. A tartós befektetési számlát legalább 25 ezer forinttal lehet nyitni. A számlán lévő befektetést csak a „0”. évben (az úgynevezett gyűjtőévben) lehet növelni - maradva előző példáinknál, a 2010-ben nyitott számlára csak 2010. december 31-ig lehet befizetni. Ezért, ha tőkénket ezt követően is növelni szeretnénk, új számlát kell nyitnunk.

.

Felmerülhet benned a kérdés, hogy okosabb-e „vésztartalékodat” valamilyen biztosításba, esetleg egészségpénztárba fektetned. Legközelebb erről lesz szó!

 

 

 

 
 

Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2022 >>